Készülj fel. Itt kezdődnek a bosszantó apróságok ezzel a csodálatos nyelvvel kapcsolatban.
A részecskéket nagyon utálják a nyugatiak, mert általában nincs megfelelőjük egyetlen nyugati nyelven sem, így kénytelenek vagyunk ragaszkodni a funkcionalitásukhoz.
Ez nem lehetetlen, de gyakran összezavarodhatunk, hogy mikor tehetjük ezt vagy azt a részecskét, mert hasonló funkciójuk van.
Mielőtt tehát kitépnéd a hajad, tudd, hogy az intenzív használatnak köszönhetően el lehet sajátítani őket, azaz minél többet olvasod és hallod ezeket a részecskéket valamilyen kontextusba illesztve, automatikusan apránként fogod internalizálni ezt a fogalmat.
Mindig is ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne próbáljuk megérteni a dolgok okát, hanem inkább fogadjuk el őket. Így ez a bejegyzés, akárcsak a többi, egy alap lesz, hogy ha már megértetted, mik azok a részecskék, akkor fokozatosan valóban magadban tarthasd őket, anélkül, hogy feltétlenül aggódnod kellene a nyelvtani funkcionalitásuk miatt.
Akkor mi lenne, ha elkezdenénk?
A partikulák az egyik szó és a másik között, az igék és a mondatban szereplő szavak között fennálló kapcsolatot határozzák meg.
Más szóval, ezek a japán nyelvben létező "kapcsolatok". Ez nem feltétlenül teszi őket prepozíciókká a portugálban.
Valójában ettől nagyon messze van.
Jelezhetik az irányt, hogy kiről beszélsz, hogy hol beszélsz, hogy mi kihez tartozik és így tovább...
Mint láthatod, ezek nagyon különböznek a prepozícióktól.
De csak azért, mert nehéz, még nem jelenti azt, hogy lehetetlen.
Menjünk lassan?
Részecske は(wa)
Ha ismered a japán hiragana ábécét, akkor tudod, hogy ez a szótag (は) valójában a következő olvasatú: ha (rrá).
Akkor miért tettem wa-t zárójelbe?
Miért van az, hogy amikor a は szótagot partikulaként használjuk, akkor wa (uá) alakban olvassuk?
Miért?
Hmmm, fogalmam sincs, be kell vallanom. Talán valami köze van a nyelv gyökereihez, de jobb, ha nem találgatunk, nem igaz?
Ez a partikula arra szolgál, hogy jelezze a mondat alanyát, hogy miről beszélnek. Röviden, a mondat témáját.
わたしはベアトリスです。 Me Én vagyok... Beatriz.
これはえんぴつです。 Ez a é egy ceruza.
Látod? Ez nem prepozíció, így nincs helyes fordítás.
Csak jelzi, hogy kiről vagy miről van szó, és "rámutat" arra. Tehát fordításkor azt kell használni, amelyik a legjobban illik a nyelvhez.
Ebben az esetben a Én vagyok... e é.
Részecske が (ga)
Nos, erről nem kell sokat mondanom.
Ez a partikula a mondat alanyát jelöli, azt a személyt, akinek egy tulajdonságot tulajdonítanak, vagy aki egy cselekvést végez.
Gyakran összetévesztik a は részecskével, mivel hasonló a funkciója.
Mivel a mondat alanyának és témájának jelölése a は partikula esetében gyakran ugyanannak tűnik.
つきがでる A hold kijött (megszületett)
あたまがいたい。 Fáj a fejem.
Ebben az esetben nincs olyan szó, amely a が részecske fordításaként jelenik meg, csak ott van, és mutatja, hogy mi a mondat alanya, és ha ezt megértjük, akkor ez elég jó.
Viszlát legközelebb. Kellemes tanulást!